Ami az elektromosságot illeti, az áramnak két fő típusa van: váltakozó áram (AC) és egyenáram (DC). Mindkettő arra a módra vonatkozik, ahogyan az elektronok áthaladnak egy vezetőn.
A 120 V (volt) a legtöbb háztartási készülék és elektronika szabványos feszültsége az Egyesült Államokban. A 120 V AC és 120 V DC között azonban jelentős különbségek vannak, amelyek befolyásolják a használatukat.
A váltakozó áram, amely az elektromos hálózat által szolgáltatott áram típusa, időszakonként irányt változtat. Ez azt jelenti, hogy az elektronok irányt váltanak, és oda-vissza áramlanak, nem pedig egyenes vonalban. Ennek az oda-vissza mozgásnak a frekvenciáját Hertzben (Hz) mérik, az Egyesült Államokban pedig jellemzően 60 Hz. A váltakozó áramot előnyben részesítik nagy mennyiségű teljesítmény nagy távolságra történő átviteléhez, mivel hatékonyabb, és transzformátorokkal könnyen növelhető vagy csökkenthető a feszültség.
Másrészt az egyenáram mindig egyetlen irányban áramlik az áramforrástól a terhelésig. Ez azt jelenti, hogy az elektronok egyenes vonalban mozognak, ezért az egyenáramot az elektronikai berendezésekhez és az alacsony energiaigényű kis készülékekhez használják. Az egyenáramú eszközök például a telefontöltő, a LED-lámpák és az akkumulátorok.
Biztonsági szempontból az egyenáramú tápellátást általában biztonságosabbnak tekintik, mint a váltakozó áramot. Ennek az az oka, hogy az egyenáramú tápfeszültség kisebb valószínűséggel okoz áramütést, ha véletlenül megérinti. Az egyenáram azonban veszélyesebb lehet bizonyos helyzetekben, például amikor nagy mennyiségű egyenáramról van szó, például elektromos járművekben vagy nagy akkumulátorbankokban.
Összefoglalva, bár a 120 V AC és a 120 V DC egyaránt használható háztartási eszközök táplálására, jelentős különbségek vannak előállításuk, átvitelük és felhasználásuk módjában. Ezért fontos megérteni, hogy az adott alkalmazáshoz milyen típusú áramra van szükség.
